Mária Alfonzáról
Lelki arcél
Ki volt Eppinger Erzsébet belül — a gyermeki imádságvágytól a betegség és a misztikus kegyelmek évein át addig az asszonyig, aki alázattal és biztos kézzel vezetett egy kongregációt. Saját szavaival: „Mindent Isten dicsőségére és a világ üdvösségéért!“
1814
születése az elzászi Niederbronnban, tizenegy gyermek közül az elsőszülött
1823
Jean David Reichard plébános lelki vezetése — haláláig
1846
második súlyos betegség, a látomások és a mély elragadtatás ajándéka
1848
Räss püspök megvizsgálja a misztikus jelenségeket; belső hívás egy mű alapítására
1849
megszületik a kongregáció, a szegénységre és egyszerűségre építve
1850
szerzetesi fogadalmak és a Mária Alfonza név; tizennyolc év a mű élén
Elzász ritka virága — származás és gyermekkor
Eppinger Erzsébet 1814. szeptember 9-én született az észak-elzászi Niederbronnban, egy szegény földműves család tizenegy gyermeke közül elsőszülöttként. Egyszerű körülmények között nőtt fel, osztozott a ház mindennapi nehézségeiben, és részt vett a plébánia életében.
A szenvedés iskolája — vezetés és formálódás
Fiatal korától vonzotta az Úr szenvedésének szemlélése, amelyből erőt merített. 1823-tól haláláig Jean David Reichard plébános vezette lelkileg — ő jegyezte le, amit Erzsébet mondott vagy diktált. Természete dacos volt, mégsem adta fel: minden tevékenységét alávetette neki, hagyta magát szüntelenül vezetni, és így egész életére az engedelmesség példájává lett. Nagy bizalmat táplált Isten irgalmában, és minden körülmények között készen állt menekülni a bűn elől.
A niederbronni elragadtatott — misztikus kegyelmek
1846-ban, a másodszori — az előzőnél hosszabb és fájdalmasabb — betegség idején kapta meg a látomások ajándékát. Krisztus misztikus jelenléte, aki megjelent neki, szólt hozzá és vigasztalta, mély elragadtatásba vitte. Később megjövendölt jövőbeli dolgokat, amelyek rövid időn belül beteljesedtek, és felismerte, mi rejtőzik az ember szívében. Híre elterjedt egész Franciaországban, sőt Rómában is; egyes napokon nyolcvan látogatót is fogadott a szülői házban. Mégis belül összeszedett, kiegyensúlyozott és derűs maradt. A misztikus jelenségeket 1849 és 1853 között Claude Ignace Busson pap jegyezte fel; a strasbourgi püspök, André Räss 1848 júliusában személyesen jött megvizsgálni azokat, és mindannyiszor az volt a benyomása, hogy rendkívüli erényű, erős lélek előtt áll, aki menekül a tömeg zajától.
A hívás a mű alapítására és a kongregáció születése
1848 szeptemberében teljesen megértette a nyugtalanságot, amely elfogta: az emberi szenvedés, amelyet betegként maga is hosszan átélt, az alapvető akadálya annak, hogy megértsük a szeretetet, amelyet Isten mindenkinek felkínál. Világosan hallotta a belső hívást egy intézmény alapítására. Ebből az indíttatásból nőtt ki a mű, amely a szegény betegeket otthonukban ápolta.
Reichard plébános 1849. január 22-én adta át Räss püspöknek az Erzsébet által diktált Első Szabályokat. Bár súlyos beteg volt, hirtelen meggyógyult, és munkához látott, amelynek attól a naptól fogva szüntelenül szentelte magát. A kongregáció 1849. augusztus 28-án született meg, teljes szegénységre és nagy egyszerűségre alapozva; Liguori Szent Alfonz iránti tiszteletből vette fel a Mária Alfonza szerzetesi nevet, és 1850. január 2-án tette le fogadalmait Niederbronnban.
„Szenvedj, hallgass és imádkozz!“
„Ez az én művem!“
Egy beteg nővérhez írt levelét ezekkel a szavakkal zárta:
„Isten azt akarja, hogy nagy szent legyen. Hagyja, hogy akarata szerint tegye. Semmit sem veszít.“
Mária Alfonza anya, levél egy nővérhez
Erények a mindennapokban — ahogy mások látták
A lelkek üdvösségéért való apostoli buzgóságában nem kímélte meg a szenvedés, a megvetés és az ellenfelek kifogásai — és mégis, a nehézségek közepette is tele volt örömmel. Soha nem hagyta, hogy a külső tevékenység megzavarja Istennel való egységét. Tudta egyesíteni az imádságot és a munkát. Hősies lelkierővel bírt, és megmutatta azt Isten és a felebarát szeretetében; szerette a bűnösöket, de elutasította bűnüket, és mindig megvallotta saját kicsinységét. A nővéreket arra buzdította, hogy a legelhagyatottabbakon segítsenek, különösen a háborúk idején és a kolera és a tífusz éveiben, és hogy meneküljenek a dicséret elől, és csak azt keressék, ami Isten dicsőségét szolgálja.
Az ő szavai
„Szenvedj, hallgass és imádkozz!“
Röviden
Erényeinek három csoportja
Lelki élete egyetlen egész — az isteni, a sarkalatos és a fogadalmi erények áthatják egymást, és Istennek való teljes odaadásra vezetnek.