Ebben a katekézisben az Eucharisztia központi helyéről szeretnénk szólni az Egyház életében, és arról, milyen hatással volt Eppinger Erzsébet életére. Mi, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, akiket Mária Alfonza anya – saját nevén Eppinger Erzsébet – alapított, nagyon jól tudjuk, hogy az Eucharisztiához fűződő kapcsolata rendkívül erős volt. Ebből a kapcsolatból szeretnénk megosztani valamit Önökkel.
1. Az Eucharisztiáról
Az Eucharisztia a megfeszített és feltámadt Krisztus üdvözítő jelenléte népe körében. Mikor kezdte Eppinger Erzsébet kialakítani kapcsolatát az Eucharisztiával? Már iskolás korában, nagyon erőteljesen és bensőségesen. Önéletrajzában ezt mondja:
„Az Eucharisztiáról szóló oktatás, amelyet a plébános adott nekünk, nagyon mély benyomást tett rám. […] Valahányszor el kellett haladnom a templom mellett, nagyon lassan mentem, hogy az Oltáriszentség közelében többször elismételhessem a dicsőítő imát.”
2. Az Egyház az Eucharisztiából él
Az Eucharisztia – áldozat és lakoma – a legdrágább dolog, amellyel az Egyház a történelemben járt útján rendelkezhet. Erzsébetben erős vágy növekszik, hogy magához vegye az Eucharisztiát, és részesedjék Jézus életéből és szenvedéséből. Amikor Reichard atyát kéri, hogy gyakrabban áldozhasson, ezt mondja: „Mindenben, amit teszek, Istennek akarok tetszeni.”
3. Az Eucharisztia – a közösség teremtő ereje
Az Eucharisztia az Egyház egységének forrása minden emberi család, közösség, ország és az egész világ számára. Eppinger Erzsébet, a kongregáció megalapítása után Mária Alfonza anya, mindig az Eucharisztia nagy tisztelője maradt, és ezzel a szeretettel építette fel a kongregációt a szeretet közösségeként. Az első szabályok kimondják: „A központi házban az Eucharisztia örökimádását kell tartani […] Ha a közösség nem elég népes, minden nővérnek egy órát kell magánimádásban töltenie a kápolnában.”
4. Az Eucharisztia – a hálaadás lakomája
Az Eucharisztia valóban az Egyház életének középpontja, a szíve. Mária Alfonza anya is az Eucharisztiában találta meg életének, szolgálatának igazi középpontját és az apostolkodás feladatainak teljesítéséhez szükséges lelki energiát. Tekintetét az Eucharisztiára szegezve építette fel a nővérek közösségét és erősítette annak egységét — és ebben a lelkületben él a kongregáció mind a mai napig.