Erzsébet egy szerény parasztcsalád tizenegy gyermeke közül elsőszülöttként jött világra. Szülei jámbor és istenfélő földművesek voltak, becsületesen éltek, és a kemény, kimerítő munka ellenére naponta közösen imádkozták a rózsafüzért, igyekezve minden gyermeküknek jó keresztény nevelést adni. Erzsébet legkorábbi éveitől szelíd természetű és komoly gondolkodású volt; bár törékeny egészségű, gyenge és tanulatlan (későn járt iskolába, és csak olvasni tanult meg, írni nem — a saját aláírásán kívül), hároméves korától egyedül akarta imádkozni a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Minél jobban megismerte Istent, annál világosabban fogta fel a bűn mivoltát, és elhatározta, hogy küzdeni fog ellene.Lelkivezetését Jean David Reichard plébános látta el, szent életű pap és jó emberismerő, aki 1823-tól kísérte őt, és később feljegyezte elbeszéléseit — egészen 1867-es haláláig. 1828. április 13-án, tizennégy évesen volt elsőáldozó; gyóntatója később megengedte neki — a kor szokásával szemben —, hogy nyolcnaponként szentáldozáshoz járuljon. Nem sokkal ezután a bérmálás szentségét is felvette.