Mária Alfonzáról

Életrajz

Az 1814-es elzászi niederbronni születésétől a betegségek és a misztikus kegyelmek évein át a kongregáció megalapításáig és 1867-es haláláig.

09. 09. 1814

Erzsébet Eppinger születése Niederbronnban (Franciaország)

10. 09. 1814

Erzsébet keresztelése

13. 04. 1828 

elsőáldozás

10. 05. 1928

a bérmálás szentsége

1831 – 1834 

Erzsébetet súlyos betegség dönti ágyba

1841

Erzsébetet súlyos betegség dönti ágyba

1845 – 1849

Erzsébet ismét ágyba kényszerül

1847

szükségét érzi, hogy a szegényeket ápolja és a bűnösök megtéréséért imádkozzon

28. 08. 1849 

megalapítja az Isteni Megváltó Leányainak Kongregációját

10. 09. 1849

megkapja a szerzetesi ruhát és a szerzetesi nevet: Mária Alfonza

02. 01. 1850

Mária Alfonza nővér szerzetesi fogadalma

1854

nővéreket küld Würzburgba

  1857

közösséget alapít Bécsben

1863

közösséget alapít Sopronban

11. 04. 1866

elnyeri a kongregáció pápai elismerését

21. 03. 1866

fájdalmasan éli meg a bécsi ház különválását

15. 06. 1866

fájdalmasan éli meg a würzburgi ház különválását

13. 06. 1867

a soproni ház különválása

31. 07. 1867

Mária Alfonza anya az örökkévalóságba költözik

Erzsébet egy szerény parasztcsalád tizenegy gyermeke közül elsőszülöttként jött világra. Szülei jámbor és istenfélő földművesek voltak, becsületesen éltek, és a kemény, kimerítő munka ellenére naponta közösen imádkozták a rózsafüzért, igyekezve minden gyermeküknek jó keresztény nevelést adni. Erzsébet legkorábbi éveitől szelíd természetű és komoly gondolkodású volt; bár törékeny egészségű, gyenge és tanulatlan (későn járt iskolába, és csak olvasni tanult meg, írni nem — a saját aláírásán kívül), hároméves korától egyedül akarta imádkozni a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Minél jobban megismerte Istent, annál világosabban fogta fel a bűn mivoltát, és elhatározta, hogy küzdeni fog ellene.Lelkivezetését Jean David Reichard plébános látta el, szent életű pap és jó emberismerő, aki 1823-tól kísérte őt, és később feljegyezte elbeszéléseit — egészen 1867-es haláláig. 1828. április 13-án, tizennégy évesen volt elsőáldozó; gyóntatója később megengedte neki — a kor szokásával szemben —, hogy nyolcnaponként szentáldozáshoz járuljon. Nem sokkal ezután a bérmálás szentségét is felvette.

A jó egészségben töltött évek után súlyos betegségek érték Erzsébetet: 1831-től 1834-ig ágyhoz volt kötve, 1841-ben ismét másfél évre, végül 1845-től 1849-ig újra súlyos beteg volt. Összesen hét és fél évet töltött, megszakításokkal, ágyhoz kötve — mégis az a mód, ahogyan szenvedését elfogadta, rendkívül kedvező benyomást tett mindazokra, akik meglátogatták.Betegsége alatt misztikus ajándékokat kapott, mindenekelőtt a megkülönböztetés rendkívüli ajándékát: bele tudott látni az emberi szívekbe, és előre meg tudta mondani a jövendő eseményeket. Különösen 1846-ban részesült a misztikus Jézus Krisztus látomásaiban, aki beszélt hozzá, és ő mély elragadtatásba esett. Híre gyorsan elterjedt egész Franciaországban, sőt Rómáig is — egyes napokon akár 80 ember is felkereste szülői házában. Strasbourg püspöke, André Räss 1848 júliusában személyesen jött, hogy ellenőrizze ezeket a jelenségeket; minden találkozáskor rendkívüli erényű, erős lelket látott benne, olyat, aki kerüli a tömeg figyelmét.

1848 szeptemberében világos belső hívás érlelődött meg benne: alapítson szerzetesi intézményt, amely a szegény betegek otthonukban való ápolását szolgálja. 1849. január 22-én Reichard plébános bemutatta a püspöknek az Első Szabályokat, amelyeket Erzsébet diktált neki. Akkoriban, bár súlyos beteg volt, hirtelen meggyógyult, és megújult erővel fogott hozzá a mű megvalósításához, amelynek azután élete végéig fáradhatatlanul szentelte magát.A strasbourgi megyéspüspök hozzájárulásával 1849. augusztus 28-án létrejött az Isteni Megváltó Leányainak új Kongregációja (amelyet a Legszentebb Üdvözítő Nővérei Kongregációjának is neveznek). Kevesebb mint egy hónappal később, 1849. szeptember 10-én megkapta a szerzetesi ruhát, és Liguori Szent Alfonz iránti tiszteletből új szerzetesi nevet — Mária Alfonza nővér. Szerzetesi fogadalmát 1850. január 2-án tette le Niederbronnban, ahol a kongregáció anyaházát létesítették, és Räss püspök nevezte ki az első általános elöljárónővé.

A mű növekedett, de az alapítónőt belső és külső megpróbáltatások kísérték. Ezek ellenére hűséges maradt ahhoz a meggyőződéshez, hogy ez Isten műve, és nem az övé.

Sikerei ellenére az alapítónőnek sok ellenzője is volt; Jézus azonban látomásokban ezekkel a szavakkal vigasztalta:

„Szenvedj, hallgass és imádkozz!”
„Ez az én művem!”

Egy beteg nővérnek írt levelét ezekkel a szavakkal zárta:

„Isten azt akarja, hogy nagy szent legyél. Hagyd, hogy akarata szerint cselekedjék. Semmit sem veszítesz.”

Mária Alfonza anya, levél egy nővérnek

Egészen felemésztve az Isten és az emberek iránti szeretetben, Mária Alfonza anya 1867. július 31-én hunyt el Niederbronnban — éppen az általa alapított kongregáció nagy növekedésének és terjeszkedésének idején. Műve tovább élt a franciaországi, németországi, ausztriai és magyarországi közösségekben, és mind a mai napig Boldog Mária Alfonza Eppinger (Erzsébet)ként tisztelik.

Szavai

„Szenvedj, hallgass és imádkozz!”

Összefoglalás

Lelki arcéle röviden

Mária Alfonza mindenekelőtt az Isten irgalmába vetett mély bizalomból és a gyermekkorától sajátjává tett engedelmességből élt. A törékeny, egész életében beteges testében lakó erős lélek a szenvedésben tanúsított hősies türelemben és a szegények, a betegek és a bűnösök iránti buzgó szeretetben mutatkozott meg. Az ifjúkorától kapott misztikus kegyelmeket mindig csak a hit útján nyújtott segítségnek tekintette, soha nem öncélnak. Ezt a lelki mélységet részletesebben a Lelki arcél és erények oldal mutatja be.

Isteni erények

A hit, a remény és a szeretet mint egész lelki életének alapja.

Sarkalatos erények

Okosság, igazságosság, mértékletesség és lelki erősség a mindennapi cselekvésben.

A fogadalmak erényei

Tisztaság, szegénység és engedelmesség, amelyeket a szerzetesközösségben élt meg.