A szemlélődés asszonya, aki élete során gyakran ismételte: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).

Habozás nélkül engedelmeskedik az Úr hívásának: „Ne félj, ez az én művem!”, és tovább bontakoztatja a karizmát.

A megpróbáltatások idején így bátorítja a nővéreket: „Szüntelenül tanulmányozzátok isteni Mestereteket, elmélkedjetek róla éjjel-nappal, hogy életeteket az övéhez formálhassátok.”

A képzésben nagyban Isten segítségére támaszkodik, és így kér: „Jézusom, isteni Jegyesem, fogadd el ezeket a gyermekeket, vedd birtokodba szívüket… és formáld őket akaratod szerint.”

A nővérek szívére köti a Szűzanyába vetett bizalmat: „Az Istenanya soha semmit nem tagad meg tőletek.”

Egy pillanatra sem inog meg Isten jóságában, és így kiált fel: „Tudjátok meg, hogy Isten irgalmának nincsenek határai.”

A betegápolásban sürgetően kéri a nővéreket: „Soha ne tagadjatok meg semmit a betegektől, mert amit tőlük megtagadtok, magától az Üdvözítőtől tagadjátok meg.”

A mély imádság asszonya, amikor így szól: „Az igazi imádság a szívből fakad.”

Mindenfajta szenvedésen átment, és bátran erősít: „A szenvedés ne szomorítsa el sem arcotokat, sem gondolataitokat.”

Az Egyház asszonya, és gyakran ismétli: „A Szentatya iránt, mint az Egyház feje iránt, tiszteletet, szeretetet és feltétlen odaadást tanúsítottam. Milyen boldog vagyok, hogy az igaz Egyház gyermeke lehetek!”

Az emberség asszonya, amikor mindenkinek szívet ad: „Őszinte gyöngédséggel szeretem a bűnösöket; csak Isten teremtményeit látom bennük, szeretetének tárgyát.”

Az ökumenizmus asszonya, ahogyan mondják róla: „Gondja volt a protestánsokra és mindenkire, aki különbségtétel nélkül a segítségét kérte, és szeretettel, odaadóan ápolta őket.”

A párbeszéd asszonya, amikor így bátorít: „Isten megáldja azt, amit az ő nevében mondotok.”

A család mély érzékével megáldott asszony, amikor habozás nélkül: „Befogadta az elhagyott szegény gyermekeket, és gondoskodott róluk, hogy megkapják a szükséges nevelést.”

A perifériák asszonya, mert az alapítás legelső pillanatától: „Éjjel-nappal sietett szolgálni a szegényeket és a betegeket, mindenekelőtt a haldoklókat otthonukban.”